Szerelem, bulik, házasság, első közös otthon: sok fiatalhoz hasonlóan az autizmussal élő Tamara is ezekre vágyik. Azonban számára ezek elérhetetlenek, vágyai és érzései csak a papíron kelnek életre. Több száz elképesztően részletes rajzot készített eddig álmairól, a videóban pedig beszél a szerelméről is.
Az autizmussal élő Tamara rajzai sajátos naplóként is funkcionálnak: álmai és vágyai kelnek életre bennük.
Mihálykó Tamara gyerekkora óta kizárólag saját magát és a számára fontos embereket rajzolja, például szerelmét, Szilvesztert.
A film az Autistic Art Alapítvány és jószolgálati nagykövete, Gryllus Dorka, valamint a Magyar Telekom közreműködésével készült.
Tamarához hasonlóan az autista fiatalok többsége nehezen alakít ki kapcsolatokat. Az autizmust ugyanis az agy veleszületett fejlődési zavara okozza. Az autizmusban érintettek a környezeti ingereket eltérően észlelik, a fogyatékosság pedig többek között azt is befolyásolja, ahogyan kommunikálnak (40 százalékuk például egyáltalán nem beszél).
Tamara rajzain valós emberek elevenednek meg, de olyan helyzetekben, amelyeket a fiatal lány nem élhetett meg: rendszeresen rajzol a szerelemről, házasságról, barátságról. Mivel önálló életvitelre nem képes, a rajzai segítségével jut el diszkóba vagy sétál egyet a szerelmével. Tamara a miskolci Szimbiózis Alapítvány lakója az Autistic Art Alapítvány művészeti programja keretében rajzol. Az országban ez biztosít művészetterápiás foglalkozást kortárs művészeti szemlélettel. Az alapítvány 2010-ben indította el foglalkozásait, amelyek jelenleg hat autistákat ellátó, civil fenntartású lakóotthonban érhetőek el.
„Tamara rajzai a pontos és realisztikus, illetve az ezzel ellentétben álló idealizált ábrázolás különös ötvözete: adott esetben saját portréjának ugyanúgy része a hatalmas kék szem és a hegyvonal hullámaihoz hasonlító mályvaszínű ajkak, mint az utóbbi felett finoman kidolgozott narancssárga bajusz. Frida Kahlo bajuszos önarcképei juthatnak eszünkbe, valahányszor Tamara önarcképeit nézzük. Tamara ezeket a rajzokat mint egyfajta fotóalbumot magánál hordja, nézegeti, mintegy a saját álomvilágának képi bizonyítékaként mindaddig, amíg a papír teljesen el nem kopik” – emelte ki Tarr Hajnalka, az Autistic Art művészeti program vezetője.
Utolsó kommentek