Autistic Art

Szerelmek és barátságok is születnek az autistákat ellátó lakóotthonokban, ahol olyan fiatalok élnek, akik nem képesek az önálló életvitelre. A közösség azonban számukra is fontos.

Zsolti és Melinda a Miskolci Autista Alapítvány lakóotthonának szerelmespárja, a két fiatal hétvégenként együtt is lakik. Bár az autista fiatalok többsége nehezen alakít ki kapcsolatokat, számukra is fontos a közösség.

A lakóotthonok az önállósodás lehetőségét kínálják a fiataloknak, akik állapotuknak megfelelően például dolgozhatnak is. A miskolci lakóotthonban több szerelmespár is megosztja egymással a hétköznapokat.

Sok fiatal lányhoz hasonlóan Tamara, a miskolci Szimbiózis Alapítvány lakója is szerelemről álmodik. Tamara álmait és vágyait rajzai segítségével fejezi ki: képein valós emberek elevenednek meg, de olyan helyzetekben, amelyeket a fiatal lány nem élhetett meg. Rendszeresen rajzol a szerelemről, házasságról, barátságról.

Az autizmussal élő Tamara rajzai sajátos naplóként is funkcionálnak: gyerekkora óta kizárólag saját magát és a számára fontos embereket rajzolja, például szerelmét, Szilvesztert.

Kristóf alig beszélő autista fiatalember, aki színes, szélesen mosolygó figurákat rajzol.

Réti Kristóf mosolygós emberfiguráit vélhetően önmagáról mintázza. Általában izgatottan válogat a ceruzák között, ösztönösen ráérez az árnyalatok összhangjára, figurái energikusak. Kristóf színes figuráit gyakran elrejti a kíváncsi szemek elől és átsatírozza rajzait, amíg alig látszik az eredeti mű.

A film az Autistic Art Alapítvány és jószolgálati nagykövete, Gryllus Dorka, valamint a Magyar Telekom közreműködésével készült.

Kristóf a Miskolci Autista Alapítvány lakóotthonában él, és az Autistic Art művészeti programja keretében alkot. Az autizmussal élők számára a verbális és non verbális kommunikáció nehézséget okoz – 40 százalékuk például egyáltalán nem beszél -, és jellemzően képekben gondolkodnak. Azok a fiatalok, akik kevéssé tudják kifejezni magukat, a rajzaikkal megmutathatják, hogy zártságuk mögött ki is rejtőzik valójában.

Kristóf az emberfigurák mellett szívesen rajzol állatokat is, kék lovacskás rajza Huber Kinga ékszertervező művészt is megihlette, aki az Autistic Art jótékonysági aukciójára készített ékszert a rajz alapján.

Az Eurovíziós Dalfesztiválok történetének egyik legnagyobb sikert elérő együttese a svéd Abba: 1974-ben a Waterloo című dalukkal nyerték meg a versenyt és az azóta eltelt évtizedekben is világszerte népszerűek.

A rajongójuk közé tartozik az autizmussal élő Abucki Dávid is, aki a Miskolci Autista Alapítvány lakóotthonában él. Dávid az Autistic Art alapítvány által biztosított művészeti program keretében rajzol, és több rajzán is szerepelnek kedvencei, például az ABBA.

Szerelem, bulik, házasság, első közös otthon: sok fiatalhoz hasonlóan az autizmussal élő Tamara is ezekre vágyik. Azonban számára ezek elérhetetlenek, vágyai és érzései csak a papíron kelnek életre. Több száz elképesztően részletes rajzot készített eddig álmairól, a videóban pedig beszél a szerelméről is.

Az autizmussal élő Tamara rajzai sajátos naplóként is funkcionálnak: álmai és vágyai kelnek életre bennük.

Mihálykó Tamara gyerekkora óta kizárólag saját magát és a számára fontos embereket rajzolja, például szerelmét, Szilvesztert.

A film az Autistic Art Alapítvány és jószolgálati nagykövete, Gryllus Dorka, valamint a Magyar Telekom közreműködésével készült.

Daniss-Bodó Eszter írása.

Minden reggel látok egy családot a metróban. Egy nő, két, szőke, az enyémekhez hasonló korú gyerekkel a mozgólépcsőn. Nem tudom, hogy idősebb anyuka, vagy nagyon fiatal nagymama lehet. Minden reggel pontban 7:50-kor jönnek felfelé a metróból, oroszul beszélnek, illetve leginkább a nő beszél a két gyerekhez. Sosem vagyok hozzájuk annyira közel, hogy hallgatózhassak, de úgy tűnik, mint egy reggeli eligazítás, ami pontosan a lépcső aljától a tetejéig tart. Mindenki teljes lényével jelen van. Minden pillanat konkrét, és komoly. Nyugodtan, figyelmesen hallgatják a gyerekek az infókat, néha a felnőttre néznek és bólintanak. A felnőtt ilyenkor látszólag átugrik a következő napirendi pontra, újabb bólintás. Senki nem mosolyog, senki nem nevet, mégis teljes béke van. Mindenki tudja a dolgát, és egy ugrásra kész ejtőernyős koncentrációjával várja, hogy lelépjen a lépcsőről. Ahogy a hölgy az egyikhez fűzött mondandójával végzett, kiosztja a puszikat, és a delikvens elindul felfelé. Jön a másik, intelmek, puszik, indulás gyalog fel a lépcsőn. Amíg nincsenek fagyok, a gyerekek rollerrel a hátukon utaznak, amit felfelé menet széthajtogatnak, és suhanásra készen várják, hogy vízszintesbe érjenek. Mire a mama felér, a két gyerek már el is hagyta a terepet, és úton van a célja felé, az iskoláig már egyedül mennek. Minden rendben van.