Mihálykó Sándorné, Tamara nagymamája szerint 28 évvel ezelőtt, amikor Tamara született, még keveset lehetett tudni az autizmusról, és bentlakásos otthonok sem voltak igazán. Azt azonban rögtön érezte a család, hogy Tamara más. Tamara élete végéig felügyeletre szorul, így hétköznaponként Miskolcon, egy lakóotthonban él, hétvégenként azonban hazamegy a családjához.
Tamarának már két otthona van: a lakóotthonban is otthon és biztonságban érzi magát, sokan gondoskodnak róla. A család közösen hozta meg a döntést, hogy Tamarának miskolci Szimbiózis Alapítvány otthonában lesz a legjobb helye, hiszen itt akkor is törődnek vele, ha a szülők, nagyszülők már nem élnek.
Tamara rengeteget rajzol az Autistic Art művészetterápiás programja keretében. Rajzai különleges, vizuális naplóként is funkcionálnak: álmait és vágyait örökíti meg képekben. Képein valós emberek elevenednek meg, de olyan helyzetekben, amelyeket a fiatal lány nem élhetett meg. Rendszeresen rajzol a szerelemről, házasságról, barátságról. Gyerekkora óta kizárólag saját magát és a számára fontos embereket rajzolja, például szerelmét, Szilvesztert.
Utolsó kommentek